Tavaszi séta egy történelmi hangulatú városközpontban

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Erdély közepében születtünk és élünk.

Minden reggel Székelyudvarhely szívében, egy napsütötte teraszról, gőzölgő kávé társaságában figyelhetjük az ébredező várost, az Emlékezés Parkja mellett elszaladó iskolás gyerekeket, a munkahelyükre igyekvő férfiakat és nőket. A reggeli nyüzsgésben nincs ideje senkinek emlékezni az erdélyi magyar történelem és kultúra nagyjaira, pedig mind a 13-an arra várnak, Bem apó és a Vándor Székely, de még maga Bethlen Gábor is, hogy valaki felfigyeljen rájuk.

Reggeli álmodozásunkból a harangok ébresztenek, hiszen egyszerre szólalnak meg a Ferences templom, a Római katolikus plébániatemplom és a Református templom harangjai. Ha belegondolunk, már nem is emlékszünk igazán, hogy mit is jelent a Református templom tetőzetén az 1781-as évszám. Vajon 238 évvel ezelőtt hogyan nézett ki Székelyudvarhely főtere, amikor ez a templom épült? Hiszen akkor még az eklektikus stílusú vármegyeháza sem várta a hivatalnokokat.

A Református templom tövében, a „Nyugdíjasok parkjában” is zajlik már az élet, az idősek ott beszélik meg az élet nagy dolgait. Szinte hallani, ahogy egymást figyelmeztetik: „Magdikám, felöltöztél-e rendesen? Bár úgy mondjuk, hogy Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget, ahhoz képest még elég cudar az idő így április elejin! ”

A Menta Bistro teraszán üldögélve, a frissítő kávé már elfogyott, vár a dolgos munkanap.

A következő alkalommal Ön lesz a partnerünk, akivel együtt kávézhatunk és sétálhatjuk be a városközpontot?